World of Warcraft storiesWow the world is waiting for you!
Sargeras és az árulás
Idővel a démoni lények utat törtek maguknak a Kavargó Űrből a Titánok világába, a Pantheon megválasztotta legnagyobb harcosukat, Sargerast, kinek a védelem első vonalát kellett ellátnia. Az olvadt bronzból álló nemes óriás, Sargeras évezredekig látta el feladatát, felkutatta, majd elpusztította ezeket a démonokat, akárhol is talált rájuk. Az évmilliók során Sargeras két hatalmas démoni fajjal találkozott, mindkét faj igyekezett megszerezni a hatalmat és az uralmat a fizikai univerzum felett.
Az eredar egy álnok ördögi mágusokból álló faj, boszorkánymesteri mágiájukat használva megszálltak és rabszolgaságba döntöttek számos világot. Az elfoglalt világok ősi lakói az eredarok káros mágiájának hatására maguk is démonná változtak. Bár Sargeras szinte végtelen hatalma bőven elég volt ahhoz, hogy legyőzze a gyarló eredarokat, a lényeg romlottsága és mindent elsöprő gonoszsága nyugtalanította. Képtelen volt megérteni ily mértékű gonoszságot, a nagyszerű Titán egyre mélyülő depresszióba esett. Növekvő gyötrelme ellenére, Sageras megszabadította a boszorkánymesterektől az univerzumot, bezárva őket a Kavargó Űr egyik sarkába.
Amíg zavarodottsága és nyomorultsága egyre mélyült, Sargeras kénytelen volt megküzdeni egy másik csoporttal is, kiknek feltett szándékuk volt szétszakítani a Titánok rendjét: ők voltak a Nathrezimek. Ez a sötté faj, mely vámpír démonokból állt (úgy is ismerjük őket, mint rémurak) elfoglalt számos benépesedett világot, birtokba véve lakosságát akikből csupán csak árnyékok maradtak. A becstelen, áskálódó rémurak nemzeteket fordítottak egymás ellen, mélységes gyűlöletet és bizalmatlanságot szítva köztük. Sargeras a Nathrezimek seregét is könnyel elpusztította, ám ármánykodásaik mély nyomot hagytak lelkében.
Ahogy a kétségbeesés és kételkedés egyre mélyebben megült Sargeras lelkében, minden hitét elvesztette, de nem csak a küldetésében, hanem a Titánok elképzelt világ rendjében is. Végül már abban hitt, hogy ostobaság az egész rend fogalma, a káosz és a romlottság az egyetlen örök ebben a sötét és magányos univerzumban. Társai megpróbálták meggyőzni arról, hogy hibás következtetéseket vont le, igyekeztek lenyugtatni tomboló érzelmeit, de Sargerast nem lehetett meggyőzni, így társai optimista gondolatait, csupán öncélú téveszmének titulálta. Tombolva elhagyva helyét Sargeras elindult, hogy megtalálja a saját kis zugát a Világegyetemben. A Pantheon sajnálata Sargeras távozását, ám a Titánok egyike sem sejtette, hogy testvérük mily messzire mehet.
Sargeras őrültsége hősi lelke utolsó darabjait marcangolta szét, ekkor már cáfolhatatlanul hitt abban, hogy a teremtés kudarcáért csakis a Titánok a felelősek. Végső elhatározása nem más volt, mint létrehozni egy megállíthatatlan sereget, amely elpusztítja a Titánok által felállított világot.
Még Sargeras titáni formája is eltorzult, attól a gonoszságtól megy egykor hősi szívét megfertőzte. Szemei, haja és szakálla lángra kaptak, míg bőrét az örök gyűlölet izzó lángja hasította szét.
Haragjában Sargeras összezúzta a Nathrezimek és eredarok börtönét, rászabadítva gyűlöletes démonok seregét a világra. Ezek a dörzsölt lények meghajoltak a Sötét Titán hatalma előtt, s felajánlották szolgálataikat, követve Őt bárhova, s teljesítve minden parancsát. Eredarok seregéből Sargeras kiválasztott két bajnokot, hogy vezzessék démoni seregét a pusztításba. Kiljaeden a Csaló, azért lett választva, hogy megkeresse a világ legsötétebb fajait, és besorozza őket Sargeras seregébe. A második bajnok, Archimonde, a Meggyalázó feladata nem más volt, mint csatába menni Sargeras seregével azzal szemben, aki ellen mert szegülni a Titán akaratának.
Kiljaeden első lépése az volt, hogy a rémurakból álló csoportot saját, rettenetes uralma alá hajtotta. A vámpír urak személyes képviselői voltak vezetőjüknek az egész univerzumban, s élvezettel kutattak fel fajokat Uruknak, hogy az megrontsa őket, s így tovább bővüljön a sereg. A rémurak közt az első Tichoundrius, a Sötétséghozó volt. Úgy szolgálta Kiljaedent, mint egy tökéletes katona, és megegyezés szerint Sargeras lángoló akaratát érvényesítette a legsötétebb zugaiban is az Univerzumnak.
A hatalmas Archimonde is kiválasztott közben vezetőit. Felkérte a gonosz pokol urait és kegyetlen vezetőjüket,Mannoroth-ot, a Pusztítót. Archimonde remélte, hogy kialakíthat egy olyan harcos elit sereget, mely elpusztít minden élőt.
Egyszer mikor Sargeras látta, hogy összegyűlt a serege, s készen állnak minden parancsát követni, elindította haragos seregét a mérhetetlen Nagy Sötétségbe. Egyre növekvő seregének a Lángoló Légió nevet adta. Még ezekben a napokban sem lehet pontosan tudni, hogy Lángoló serege hány világot igázott le és emésztet fel.